- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
„A színész minden művészek között a legmúlandóbb játékot játssza. Játéka nyomán nem marad semmi. Léte naponta igazolódik vagy soha. Élete a vele játszóktól függ. A közönségtől, a kortársaktól. A színész halála után csak emlékek maradnak. Halálával művészete megszűnik. A kortársak halálával emléke is kivész.”
Latinovits Zoltán gondolatait Gobbi Hilda idézi Közben című könyvében, a Bajor Gizi Színészmúzeum megteremtéséről szóló fejezetben. Gobbi e sorok ellen, a felejtés ellen, a megfoghatatlan megőrzéséért, az emlékezésért teremtette meg a Múzeumot.
A Beyer-család földszintes házából átalakított emeletes neobarokk villába 1933-ban költözött be Bajor Gizi, harmadik férjével, dr. Germán Tiborral. 1951. február 12-én a színésznő pályája tragikus hirtelenséggel szakadt meg. Gobbi Hilda aznap határozta el, hogy a pályatárs, példakép emlékeit, tárgyait egyben tartva múzeumot hoz létre: 1952 február 12-én – Bajor Gizi halálának első évfordulóján – megnyílt az első kiállítás, amely Bajor alakja mellett Jászai Mari és Márkus Emília emlékét idézte fel, őrizte meg. Ez azonban csak első lépése volt Gobbi több évtizedes szervezőmunkájának. Évről évre gyűjtötte az elhunyt pályatársak emlékeit, folyamatosan bővítve a Múzeumot.
Forrás: szinhaziintezet.hu
Stromfeld Aurél út 16
Magyarország
Friss hozzászólások
A Marina belsejéről…