Magdolnavárosi lakótelep

A két világháború között Angyalföld fejlesztésének jelentős akciója volt az OTI magdolnavárosi lakótelepének építése. Tervezői: Goszleth Lajos és Frank Ágoston. Ez Budapesten az első, egész városrészt alkotó, egy akció keretében egységesen beépülő lakóterület. (A korábban létesült kispesti Wekerle-telep csak 1950-ben lett Nagybudapest része.) Rendezési tervét a Közmunkatanács 1939-ben állapította meg. Az utak általában észak-déli irányúak, hogy így az utak mentén tervezett ikerházak és sorházak megfelelő tájolása biztosítható legyen. A városrész központjában levő belső tér körül kétemeletes, többlakásos házak csoportosulnak.

Az építkezés 1940-ben kezdődik, a második világháború végéig a főtér épületeinek és a Fiastyúk utca (egy időben: Thälmann utca) menti épületek egy részének kivételével be is fejeződik. A rendezési terv építés közben változik; a központi tér tengelyében lakóépület helyett kultúrház építése kezdődik meg (ami majd csak 1949-ben fejeződik be, előterében a névadó József Attila szobrával). A Fiastyúk utca mellett tervezett ikerházak helyett észak-déli irányú, háromemeletes sávházak létesülnek. Az egyes épületcsoportokat más-más építész tervezi. Ezáltal a 750 lakásból álló lakótelep viszonylag korszerű és változatos.

1950-ben a háború előtti épületsorok folytatásaként a Béke úttal párhuzamosan kétemeletes sávházak épülnek, majd 1951-ben a Béke út mentén hétemeletes lakóházakból álló tömb létesül. 1955-ben készül el a Fiastyúk utca (Thälmann utca) és Rákos-patak közötti terület új rendezési terve, és megkezdődik Budapest első nagy lakótelepének, a 2500 lakásos Thälmann utca lakótelepnek építése.