Római katholikus zárda Csákváron

Csákváron 1882-ben a község földesura gróf Esterházy Móric (vatikáni követ) női zárdát alapított. A zárdába a Paulai Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas nővéreket hívta meg. Az alapítási szerződésben a zárda, valamint az 1892-re befejezett két új épület (iskola és kórház) teljes földesúri fenntartása ellenében a kedvesnővérek a községi elemi leányiskola oktatását, a kórház betegeinek ápolását és a községi szegénygondozást vállalták. Az iskolák 1948. június 6-i államosításáig, 66 éven keresztül, minden katolikus leánygyermeknek a nővérek voltak a nevelői. A Vincés nővérek nemcsak a zárda falai között végezték oktatási, nevelési, betegápolási és szegénygondozási tevékenységüket, hanem az iskolán kívül és az iskoláskoron túl is. Ennek egyik eszköze volt a vallásos társulatok működtetése. Csákváron már 1890-ben megalakították a nővérek a leányok Mária kongregációját (Mária lányok társulata), hivatalos nevén a Szeplőtelen Szűz Mária Gyermekeinek Társulatát. A társulat tagjaivá a jelentkezést követő, úgynevezett "esdő" (felkészítési) időszak után fogadalomtétellel válhattak a 15-16 éves lányok. Fogadalmuk lényegi eleme volt a házasságig megtartott tisztaság, az ima- és vallási buzgóság, részvétel a karitatív munkában. Ünnepélyes alkalmakkor a Mária-lányok széles kék selyemszalagon a Csodásérmet viselték. A társulatnak a zárdai iskolában tartott heti gyűléseire vasárnaponként előre eltervezték a programokat: előadások, felolvasásosok, játékok, kirándulások. Vagyis minden olyan tevékenység, amely a fiatal lányok hétköznapi életét színesítette.