Konstantinápoly Budapesten

Somossy Károly, aki kortársai szerint „Pestet megtanította mulatni”, és aki Széna (ma Kálvin) téri hírhedt „Két pisztolyhoz”-beli pincérkedéstől eljutott az  „Első Fővárosi Orfeum” nevű  szenzációs mulató építtetéséig, 1896-ban (a millenniumi ünnepségek évében) megálmodta, és néhány hónap alatt létrehozta a lágymányosi Dunaparton a világ akkori legnagyobb mulatóközpontját, a „Konstantinápoly”-t. A Duna-szabályozás alkalmával elzárt egyik Duna-ág képezte azt a szép tavat, mely a Gellérthegy és az 1877 óta létező összekötő híd között terült el,  benne egy füzes és ligetes szigettel. Ez a tó („Bosporus”)  és sziget adta a serkentést a Konstantinápoly létesítéséhez. Az eredeti épületek másolatával (Hauszmann Sándor épitész tervei alapján), kávé- és pezsgő-pavilonokkal,  beöltözött szereplőkkel, zenekarokkal, tűzijátékkal, a gőzhajózási társaság kikötőivel.

A tavasszal megnyílt negyed kezdeti hatalmas látogatottsága az újdonság lecsengése, valamint  a nyári szunyogínvázió hatására megcsappant, a bevételek csökkentek, a hitelezők türelmetlenkedtek. És októberben a csődeljárás megindult. Még volt néhány megbeszélés az esetleges újraindításról, de ez elmaradt, és a vigalmi negyed visszavonhatatlanul eltűnt a műszaki egyetem majdani helyéről.