Ugrás a tartalomra

Fehéregyháza, Árpád sírja keresésének helyei

leguan küldte be September 18, 2014 időpontban
Hely/kategóriák

A hazai történeti kutatás 1746 után kapcsolhatta össze Fehéregyháza (Alba Ecclesia) templomát  Árpád fejedelem sírjával, hiszen az egyetlen forrást, ami ezt a kapcsolatot említi: Anonymus Gesta Hungarorumát ekkor adta ki Bécsben Schwandtner János György. Ma már nem tekintjük a Gestát a honfoglalás körüli történések hiteles forrásának, de több mint negyed évezreddel ezelőtt még nem volt elég ismeret a kritikai feldolgozáshoz. Ugyanakkor önmagában Fehéregyháza több okleveles forrásból is ismert, ezek sorából a leginkább hasznosítható volt az 1355. évi, Óbudát kettéosztó határjárás leírása.

Még Anonymus leírását hitelesnek elfogadva sem volt egyértelmű kiindulópontjuk a kutatóknak, hiszen az „egy kis patak forrása felett, ami köves mederben folyik le Attila városába” helymeghatározás nagyon általános volt Óbudára vonatkoztatva, amit nyugatról és északról kisebb-nagyobb hegyek, emelkedések vesznek körül, amikből számtalan olyan forrás és patak indult a Duna vagyis a város felé, melyek közül több természetes vagy mesterséges „kőmederben” haladt. A csak Fehéregyházára vonatkozó leírások ezt annyiban "pontosították", hogy a környezetében kifejezetten hegylábat, szőlőkerteket, patakmalmot is említenek.

Az elsők: Katona István, jezsuita történetíró, egyetemi tanár az 1780-as években, majd Vasvári Pál, a márciusi ifjak egyike társaival 1848-ban, nem jártak sikerrel Óbuda határában kutakodva.

Már célzottabb kutatást indított el az, hogy az Óbuda északi határán lévő Péterhegy lábánál 1851-ben pinceásás során vastárgyakat és  cserépmaradványokat  talált egy gazda. Itt volt patak is, ami Svanfelder malmát hajtotta, és –  ugyan jóval távolabb, de – ott volt a római aquaeductus  „kőmedre”,  tehát a hely megfelelőnek tűnhetett. Ezek alapján Érdy János jogász, régész, akadémikus, a Nemzeti Múzeum  régiségtárának őre, miután feldolgozta a fellelhető történelmi adatokat, 1851-ben  ásatást végzett itt, amelynek során egy „6 öl 3 láb hosszú, 4 öl 2 láb széles” (vagyis  12,3x8,2  méteres) kis épület alapfalait találta. A helyről értekezést író gróf Nádasdy Ferenc, Thaly Kálmán neves történész, valamint Réső Ensel Sándor ügyvéd, történelmi és régészeti cikkíró kezdeményezésére 1860-ban módja lett volna az ásatást folytatni, azonban az „ünnepi ásatásra” adományokkal, munkafelajánlással, tömeges helyszínre vonulással való felbuzdulás az abszolutista rendőrséget a betiltásra késztette. Nádasdy és Thaly értekezésének ismertetése Réső Ensel által a Vasárnapi Újság 1862. évi 38-42. számában, valamint 1870-es bemutatása a Heckenast által kiadott Magyarország képekben c. albumban, a sikertelenség ellenére a közvéleménybe táplálta azt, hogy megtalálták Árpád sírjának helyét, csak a feltárása van hátra. Ezt erősítette Rupp Jakab kamarai levéltáros hatalmas levéltári forrásanyagot bemutató, 1868-ban megjelent Buda-Pest és környéke c. könyve, több – ugyan félreértelmezett – okirat alapján. ----- Az Érdy-féle romokat 1880-ban Henszlmann Imre vezetésével még egyszer megásták, de ekkorra az itteni maradványokat már nem tekintették Fehéregyházának, helye lassan feledésbe merült.

Ugyanis a keresés új fordulatot vett annak köszönhetően, hogy 1869-ben a Bécsi útnak a mai Perényi és Farkastorki út közé eső szakaszán a két évvel korában létesített Viktória téglagyár építkezése során jelentős középkori alapfalakat találtak. A következő másfél évtizedben több, a téglagyári építkezéssel párhuzamosan bővülő feltáró ásatást végeztek Rómer Flóris és Henszlmann Imre régészek, Zsigmondy Gusztáv mérnök, Némethy Lajos és Tholt Titusz, Foerk Ernő. Ezek során egy 39,5x11,5 m méretű gótikus templom és mellette kolostor alapfalait találták.  Ettől északra kb. 300 méternyire, a Frankl-malom forrásától (Rádl-patak) nyugatra 1882-ben Tholt Titusz egy másik, X-XI. századi kis kápolnát is feltárt. ---- Mindezek I. (Nagy) Lajos 1355-ös  metális határjáró levelére (méta = határjelző pont) irányították a figyelmet. Ugyanis ez egyrészt a méták között említi Alba Ecclesia-t, másrészt közli, hogy az óbudai ferences minoriták templomának kapuja  Alba Ecclesia felé néz, és az óbudai királyi vár előtt haladó nagy út (Via Magna) Alba Ecclesia-hoz  vezet. ----- Ezek egyértelműen az esztergomi nagy út menti lejtőre utalnak (ma a Bécsi út  Kiscelli utca és Táborhegyi út közötti szakasza).

Az 1880-as évek elején  Gömöri Havas Sándor a fővárosi régészeti bizottság elnöke, majd nyomában Wekerle László szakíró az ásatásokon való részvétel mellett részletesen  elemezte a metális határjáró levelet és a helyszín métáit.  Ennek alapján Gömöri Havas előbb a kiscelli domb lejtőjén, Wekerle a Kapucinusdombon vélte Fehéregyházát, de a kizáró okokat felismerve rövidesen mindketten a Viktória téglagyárban feltárt épületeket nevezték meg. Az itt folyó kutatások résztvevői közötti értelmezési viták abban jutottak nyugvópontra,  hogy  a Szent István által alapított Alba Ecclesia valóban itt volt, és e kiemelt jelentőségű búcsújáró  helyre Mátyás király telepítette az 1480-as években a pálosokat, akik a kisméretű román templomot valamilyen módon belefoglalták gótikus templomuk épületébe.

A Viktória téglagyár fejlesztése sorozatos ráépítésekkel és elbontásokkal járt, végül 1910-ben az egész érintett területet 2-2,5 méterrel  mélyítették, így Fehéregyháza minden nyoma eltűnt. Árpád sírját a hat évtizedes kutatás egyetlen helyszínén sem találták.

Cím

Bécsi út 154-156
Magyarország

Hosszúsági és széleségi fokok